2. rész
A PiRaMiS Tervez? és Kivitelez? Kft-nél öt tervez? dolgozott, köztük Varga is. Attila rengeteg információt tudott meg Verától, az éltes korú, igen jó beszédkészséggel rendelkez? titkárn?t?l:
– A cég nevében a nagy kezd?bet?k, négy tag keresztnevének a kezd?bet?it jelentik. Az ötödiké, a Varga Lászlóé nem szerepel benne. Valahogy nem igazán tudott érvényesülni közöttük -, mondta Vera, majd folytatta: – Azon az estén, Varga valóban Debrecenbe utazott. A Keletiben találkoztak fél 10-kor Fodor Róberttel, aki az irodából vitte oda a tervdokumentációt. Varga kérte erre, hogy ne kelljen a vacsorára magával vinnie az anyagot.
Fodor meger?sítette: a vonatra látta felszállni a kollegáját.
Debrecenben az a cég, amelynek a környezetvédelmi mentesítést el kellett végeznie, igazolta, hogy a kérdéses napon 9 órakor valóban találkozót bonyolítottak le Vargával.
– Nem tudom. Én mégis azt érzem, hogy Varga a b?nös. Indítéka: a Berentei halálával jelent?s vagyonhoz jutott – mondta a Barta, amikor Kormos az irodába visszatérve beszámolt a v? megdönthetetlen alibijér?l.
– Az alapján, hogy indítéka volt, nem adhatjuk át vádemelésre az ügyészségnek az esetet. Nem tudjuk a hogyant, semmi közvetlen bizonyítékunk nincs ellene. Tényleg elutazott Debrecenbe.
– Van egy teóriám, hallgasd meg: le tudott szállni a vonatról még Budapesten, kocsijába szállt, a villához hajtott, lel?tte, majd autóval Debrecenbe ment. Vígan hazaautózott, mire a tragédia kitudódott, visszaparkolt a kocsival, ami nincs szem el?tt, hiszen csak a másik utcában lehet vele megállni. A végrendelet szerint minden ingó, és ingatlan vagyon a gyerekekre és ?rá szállt. Így megsz?nt az akadály az önálló üzleti vállalkozás el?tt.
Ott elakadok, hogyan tudott egy belülr?l teljesen zárt helyiségb?l távozni. Míg ezt ki nem derítem, az egész csak feltételezés.
Szerintem, mértani pontossággal megtervezett mindent, mégpedig jó el?re, egyedül az anatómiai jelenségekre nem figyelt.
– Kérjünk fel egy építészt, hogy vizsgálja át alaposan a ház terveit. Lehet, hogy rávezet a megoldásra – mondta Kormos.
A szakért? a tervrajzokat két héten át behatóan vizsgálta, a házban minden olyan, helyet, ahol valamilyen átjárót lehetett volna kivitelezni, tüzetesen megnézett. Semmit nem talált, és ezt jegyz?könyvbe foglalva adta át Barta ?rnagynak.
Barta visszatért a házba. Mióta látta a villát, sokszor járt a fejében, amit ott látott. Nem tudta, hogyan induljon el, egyszer?en nem hagyott nyomot a gyilkos. Magában próbálta összerakni a mozaik képeket, de nem sokra jutott. Bosszantotta, s a helyszín sem „beszélt”, vagy csak ? nem értette? Ezért tért vissza… gondolkodni.
A villa építészetileg egy remekm?. Az építész az áldozat veje, nem sajnálta minden idejét a ház építésének szentelni. Volt ugyan egy állandó k?m?ves az építkezésen, de egyes helyeken ragaszkodott ahhoz, hogy a saját keze munkája benne legyen a kivitelezésben is. Több alkalommal módosított az eredeti elképzelésen az apósa kedvéért. A hatalmas alapterülete ellenére a helyiségek melegséget, harmóniát sugároztak. A földszinten helyezkedtek el azok a szobák, ahol a vendégeket fogadták. Az óriási nappaliban három robosztus faoszlop törte meg a teret, melyeknek díszít? szerepet szánt a tervez?. Oldalt helyezkedtek el a vendégszobák, a konyha és a tálaló helyiség.
Az emeletre két oldalról széles lépcs? vezetett föl. Itt található két hálószoba egy fürd?szoba és a Berentei úr szentélye: a dolgozószoba. Fölment és leült abba a magas támlás, antik székbe, amelyen a gyilkosság pillanatában Berentei is ült. Az emeleten, a többi helyiség hátrányára ez a legnagyobb. Berentei minden idejét itt töltötte, számára a legfontosabb dolgok színtere volt a dolgozószoba. A nappalihoz hasonlóan, három széles faoszlop található a helyiségben, melynek sora, a teret kétfelé osztja. Az egyik az íróasztal a székkel, egy kanapé, egy dohányzó asztal, s két fotel, a másik a könyvtár a több száz kötettel, és mögötte a trezor.
– A v?! Érzem, hogy ? van a gyilkosság mögött. Az egyetlen ember, akinek minden oka megvolt, hogy haragudjon az apósára, s érdekében állt a halála.
Hogyan tudott innen kimenni? Van valami ajtó, vagy valami szerkezet, ami kívülr?l nem látszik, de mégis kintr?l csukható? A dolgozószobából kémény nem vezet ki, a villának gáz-központif?tése van, külön kazánházzal. Szell?z?nyílás sincs a házban. A szakért? az összes lehet?séget megvizsgálta. Nem talált semmit.
Holnap els? dolgom lesz, megkeresem a k?m?vest, ha valaki, akkor ? tudja a ház titkait – összegezte magában a tényeket az ?rnagy.
A k?m?ves háza a Haladás utcában a házigazda keze munkáját dicsérte.
– Nekem ez túl „csicsás” – mondta Attila és a ház homlokzatán a k?porba ágyazott tükrökre mutatott. Az udvaron játszó gyereksereg a kocsi zajára a kerítéshez futott. A legnagyobb gyerek beszaladt a házba és vékony, sivító hangon kiabált a nagymamájának:
– Mama, megállt egy kocsi a ház el?tt! Rend?rautó!
Az asszony az unokákra vigyázott, s akkor éppen krumplis lángost sütött a lurkóknak. Levette a kötényét és kiszaladt a hírre.
– Jó napot kívánok, a render?ségt?l jöttünk. Kovács Zsolt k?m?ves mestert keressük!
– Sajnos ?t már hiába keresik. Tavaly autóbalesetet szenvedtünk. ? nem élte túl, csak én – mondta a n?, és szemébe könny szökött. Miért keresik? – kérdezte.
– A Csalogány utcában három éve dolgozott egy építkezésen, s arról szerettük volna megkérdezni – válaszolt Attila.
– Igen, arra én is emlékszem. Nagyon nagy, érdekes ház épült ott. Az uram abban az id?ben sokat betegeskedett. M?tötték abban az évben a visszereket a lábán. Szerencsénk volt, mert Varga úr, a tervez?, azokban a hónapokban mindent egyedül végzett el. Értett hozzá, nem esett ki a munka a kezéb?l, szegény uram szerint: igazi ezermester. Zsolti sokáig lábadozott, csak az utolsó simításoknál tudott visszaállni munkába.
– Nagyon sajnáljuk, ami a férjével történt! Köszönjük a segítségét! – biccentett Barta, és elindult a kocsi irányába, Attila pedig követte ?t.
– Semmivel nem lettünk okosabbak. Az biztos, hogy aki valami közelebbit mondhatott volna a házról, már halott. Egyedül Varga tudja a választ. Most hogyan tovább? Tudom, hogy ? az, de nem lehet elcsípni. Nem történt öngyilkosság, ezt tudjuk biztosan, a gyilkosság végére, pedig egyszer?en képtelenség pontot tenni. Nincs semmi konkrét bizonyítékunk – mondta Barta, és lehajtott fejjel ült a kocsiban Attila mellett, végig a hosszú úton, míg a kapitányságra értek.
Elérkezett az ?rnagy nyugdíjba vonulásának napja. A kollektíva elbúcsúztatta, de a kapitány nem engedte el az ünnepség után. Behívatta a szobájába.
– Foglalj helyet. Nem mondtam eddig el senkinek, de a Berentei ügy felderítése számomra nagyon fontos. Igen mélyen érinti a dolog a rend?rséget is. A rend?rárvák javára adakozott minden évben karácsonyra az öreg Berentei. Kérte, hogy legyen az adakozása névtelen, de én tudtam. Nem maradhat ez az ügy felderítetlen. Négy hét telt el a gyilkosság óta. Kérlek, segíts, hogy ne kelljen másnak átadnom az ügyet. Vidd végig, ezt így kívánja a rend?rbecsület!
– Megteszem, ami t?lem telik. Igazság szerint, egyhelyben állunk. Nekem van egy teóriám, de nem tudom bizonyítani. Kinyomozom az ügyet, megígérem…
Az ?rnagy, mint nyugdíjas folytatta ezután az ügy felderítését. Újra és újra visszatért a Berentei házba, amely a gyilkosság óta a rend?rség pecsétjével le volt zárva. Mindig olyan különös érzés fogta el, amint a nappalin áthaladt. Páratlan hangulata volt ennek a helynek, hatalmas ablakok a teret még nagyobbá varázsolták. A napfény beragyogta a vendégek számára csodálatos harmóniával berendezett helyiséget. Az ?rnagy a kanapéra ült, és várta a volt társát. Megbeszélték, hogy itt találkoznak, és közösen átgondolják az esetet. Attila pontosan érkezett. Felmentek a dolgozószobába, és próbálták rekonstruálni a helyzetet.
– A gyilkos tudta, hogy mikor ment el az utolsó vendég. Idejött éjszaka. Berentei ismerte, beengedte. A valamilyen elfogadható ürüggyel a dolgozószobába csalta az id?s férfit. Miért nem a nappaliban l?tte le? A dolgozószoba elhelyezkedése indokolta ezt. Itt tudta volna azt a látszatot kelteni, hogy öngyilkosság történt, mert lehetetlen bezárt szobából kimenni, s azt gondolhatta, így fel sem merülhet a gyilkosság gyanúja – vázolta a vélt történéseket Barta.
Az ?rnagy leült az antik székbe. Attila a levélszekrényhez lépett, és imitált mozdulattal „el?vette” a Berentei fegyverét, az ?rnagy felé „l?tt”, a képzeletbeli fegyvert az ?rnagy tenyerébe tette, majd belülr?l kulcsra zárta az ajtót.
– A keszty?t biztosan a kezén hagyta, mert a fegyveren csak a Berentei újlenyomatait találtuk meg – mondta Attila az ?rnagynak, aki e pillanatban, abban a pózban tartotta a fejét, ahogy az áldozatot megtalálták.
– Megölte, ez biztos, de hol ment ki? Megállt ezen a ponton a tudományom. Én azt mondom olyan szimatot kell bevetnünk, ami a miénknél er?sebb. Mi az eszünkre hallgatunk, ?k csak az ösztöneikre. Miért nem jutott hamarabb eszembe? – füstölgött az ?rnagy.
– Kutya! – kiáltott fel Attila.
A kapitányságnál két igen okos, és kifinomult szaglással bíró rend?rkutya dolgozott. Hektor és Néró. A két eb számtalan, kábítószer keresked?t lebuktatott már a kerületben, és nagyon sok ügyet segített felderíteni a páratlan szaglásuk. A házvezet?n? segítségét kérték, hogy Varga Lászlótól származó ruhadarabot szerezzen valahogyan. Nem kellett sokat gondolkodnia a dolgon. Egy monogramos zsebkend?jét néhány nappal korábban a házban felejtette. A mosókonyhában volt érintetlenül, hiszen a gyilkosság napján kellett volna a mosást elvégeznie, de azóta nem léphetett a lepecsételt házba.
Szimatot fogtak a kutyák, s mikor a nappaliban az oszlopokhoz értek nem akartak onnan továbbmenni az emeletre. Értetlenül állt a két nyomozó a kutyák mellett; miért álltak meg? Az emeletre mentek velük, egyenesen a dolgozószobába. Itt aztán már nem tágítottak a kutyák az utolsó oszlop mell?l. Ugráltak rá, a tappancsaikkal kaparták alul, az alsó, kiszélesed? táblákat perceken át, s egyszercsak az egyik tábla kinyílt. Benne üreg, a plafon négyzetalakban át volt vágva, és ez a lyuk egyenesen a nappali szimmetriában álló oszlopába vezetett.
Mindenki a nappaliba rohant. Az oszlop alsó tábláját ugyanolyan nyomásnak tették ki két oldalról, mint ezt tették fenn az ebek, és ez is kinyílt.
– Heuréka! Megtaláltam! – kiáltott Barta. Istenem, milyen fifikás! A kis vékony ember itt könnyedén lecsúszhatott! – s felnézett az oszlopban, a kinyíló táblába bújva. Jó volt a megérzésem, igaz a kutyák nélkül sokáig gondolkodhattunk volna még az elkövetés módján – simogatta meg hálája jeléül a két okos ebet az ?rnagy.
– Nincs megoldhatatlan ügy! F?nök, ezt csak Varga gondolta így! – mondta Attila.
– Azonnal induljunk érte! – mondta Barta -, és azzal a tudattal szállt be a rend?rautóba: megtalálta a villa rejtélyét. Lezárhatta a tökéletesnek hitt b?ntényt, ahol nyomot nem talált, csupán a megérzései vezették, s így pályája utolsó ügye sem maradt felderítetlen.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.05. @ 08:25 :: Sípos Julianna