Már nem vagy itt velem
Most fájnak bennem az eltöltött pillanatok boldogsága,
Már nem vagy itt, tehetetlenségem szorongat üres szobámban,
Lassan érinteném az arcod, de ujjaim a semmibe tévednek.
Kicsit meghalok, mindig mikor magam vagyok,
Elviszel egy érzést és hallom amint kilépsz az ajtón,
Szíved dobogását melyt?l még a föld is megremeg.
Szavak nélkül sétálsz ki az életemb?l pár órára,
Egyedül nyugtalan és hosszú lesz az éjszaka,
Fázni fogok szerelmes-szenvedélyes tekinteted nélkül.
Most hozzád szólnak fájdalmammal körbefont szavaim,
Már nem vagy itt és én szerettem volna veled menni,
Mert itt nincsen semmi csak a hiányod és a fojtogató csend.
