Sonkoly Éva : Zenehallgatás közben

Talán tudja…

 

Borostás férfi arc, nyugodt.

Könyökével támasztja állát,

szeme félig hunyt, haja,

borostája, ősz szálakkal font.

Bőre színe szép, ajka szöglete

rejt egy titokzatos mosolyt.

Talán tudja sokan nézik,

még többen hallják hangját

kezével árnyékolt torka rejti.

Hallgatod, hallgatok, nézem

a titkot, mi játszódhat ott,

homloka mögött, a gondolat

mikor szólnak a szavak…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.28. @ 14:11 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"