Horváth István : EGY KŐ KÍVÁNSÁGÁRA

 

 

Bárcsak lennék

szikla, meredély,

megmászhatatlan

hegytet?, kevély

messzire néző kilátó.

 

Nem ily szétmálló,

széllel birkózó,

sanyarú sorsú

mostoha,

lenézett út pora.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.