Böröczki Mihály - Mityka : Furdancsles

Nyomtatás

Ahogy a fúró belemart a fába,

a gyalupadot táncos illat járta,

megcsavarodott, biztos kéz tekerte,

s nyers dalba mart a fa és a fém serce,

mert telis-teli volt poros derűvel,

az égig ért az apró bognárműhely,

a suttyanó gyalut is megcsodáltam,

s míg időztem a deszka derekában,

langy fűrészporba ragacsolt a lábam,

s a furdancs közben forgódott a fában,

meglátódott, hogy kézre-mellre illett,

s a mozdulatba illőn besegített,

hogy összejött a tapintás a réssel,

én leselődtem bölcs semmittevéssel,

nem szóltak, én sem zavartam a rendet,

csak éreztem, hogy szemrevételeznek,

s az időtelen, jó téblábolásban

egy szekérkerék küllőit csodáltam,

s a futni vágyás lassan kifelé tolt,

de az a pár perc mérhetetlen szép volt.