hangod még itt zsong,
érintés a lelkemben,
emlékeimben
bennünk él vágyunk,
a pillanat felsejlik,
még félve várunk
áll a mozdulat,
az út régen elfogyott,
isten elhagyott
szemedben tűz ég
szavadban a hang dalol
velem létezel
isten törvényét
ma emberként megszegjük
értem vétkezel
tegnap még nem volt
holnapunk már nem lehet
Te temetsz majd el
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Tiszai P Imre
NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
Nyomtatás amivel tartod a tejberizst azt éppen fehér homlokon
Nyomtatáspókmajom csüngve finomtested megvédett éteróriás ezt a gubbasztást már soha el nem felejtem mégis te voltál
NyomtatásEgy darabka múlt kéretlenül ránk zúdult. Rejtélyes jelen. Fellélegeznek az erdők, folyók, hegyek. Most mi áldozunk. Új tavasz üzen: kertben virágzó fáink reményt ringatnak. Minden ébredés lehetőség: változni, újjászületni. Tavaszi napfény szépítő óráira bejelentkeztem. Harangszó némít hiú haragot. Hangja megbocsájtást [… Tovább]
NyomtatásŐszi haikuk Koosán Ildikó vértócsába fúl az ég bevérző kékje ha alkonyodik lombtalan fák közt egyre messzebbre lát a merész tekintet aki szeretné látványát élvezni még érzi a halált az idő teste [… Tovább]
Nyomtatásszél gyűrte felhők palástja lóg az égről sírdogál az ősz x gyengülő fények fakó levélre hullnak késő üzenet x indián nyarak emlékét felidézi úszó ökörnyál x ködös hajnalok fátylaiba burkoltan közelít az ősz x rőtarany fények lobbannak rózsa szirmán utolsó [… Tovább]
Nyomtatás Hervad az erdő, csípős a hajnali dér. Lomhák az esték. Harmatos fűben lassan poroszkál a méh. Zárul a kaptár. Rövid a nappal, elpihennek a tyúkok. Nyárutót érzik. Falusi csendben halk tücsökkoncert szól bősz szarvasbőgéssel.
Nyomtatás„Számomra – az irodalmi köröktől messze élő embernek – a Nyugat a tiszta, romlatlan levegőt, az irodalom mércéjét és a tiszta értékek védelmezőjét jelentette.” (Károlyi Amy) „Azt, hogy kihez jut el egy vers, egy szó, talán a virágpor sorsához hasonlíthatom. [… Tovább]
Nyomtatás„Itt vagyunk, mi, kárvallottak, nem fizettek, jól megloptak” (Írók) Humoros, olykor már a szatírába hajló, kalandos időutazásra hív Kaiser László könyve. A végig provokatív szöveg archaikus nyelvhasználata, s a szövegkönyv önmagában is Madách Imre és Arany János stílusára építkezik, de [… Tovább]
