Az utóbbi két, két és fél évet a nagy amerikai költ?, Edgar Allan Poe „társaságában” töltöttem. Életér?l és tragikusan fiatalon bekövetkezett halála körülményir?l írott ” Folyékony Hold ” cím? regényemhez a fölkészülés, adatgy?jtés során több ezer oldalnyi háttéranyagot olvastam el, illetve fordítottam le magamnak. Regényem egy teljes fejezete („Delej – A kék lámpás ház”) behatóan foglalkozik Poe korának egyik vitatott, ám mindenféleképpen nagy hatással bíró tudományos szenzációjával, a „delejesség”, más néven a „mesmerizmus” problémakörével.
Az adatgy?jtés terén kifejtett vizsgálódásaim egyik legnagyobb, legértékesebb „trófeája” Poe több éven át tartó levelezése volt Michel Lefebvre úrral, a párizsi könyvkeresked? és antikváriussal. Tudvalev?, hogy Poe anyanyelvén, az angolon kívül kiválóan beszélt és olvasott latinul, ógörögül, németül, olaszul és franciául. Csillapíthatatlan bet?igényét 1840-46 között részben Lefebvre úr párizsi boltja elégítette ki. A Poe által megrendelt kiadványok hihetetlenül nagy száma, s a témakörök példátlan változatossága némiképpen magyarázatául szolgál a költ? rendkívüli, s?t elképeszt? olvasottságára, felkészültségére, m?veltségére.
Filozófiát németül, latinul és ógörögül olvasott, esztétikát, teológiát, csillagászatot, orvostudományi, illetve egyéb tudományos m?veket pedig bármely átala ismert nyelven.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Poe maga – néhány évnyi tényleges és valóságos anyagi függetlenséget kivéve, szinte egész életében filléres gondokkal küzdött. A nagyszabású és valódi luxusnak számító könyvigényének kielégítésére több, jól kidolgozott módszert alkalmazott. Egyfelöl mindenkori munkáltatója, az irodalmi lapok és magazinok címére és kontójára rendelt könyveket; mondván, hogy szerkeszt?ként múlhatatlanul fontos forrásmunkák volnának amegrendelt kiadványok – amelyek persze megérkezésük után szépecskén el-eltünedeztek a szerkeszt?ségb?l, hogy azután Poe-nál leljenel otthonra. Szerencsére a lapok tulajdonosai – f?ként Graham úr, illetve az „Evening Mirror” New York-i tulajdonosa, George P. Morris úr, mindig nagyvonalúnak mutatkoztak ebben a kérdésben.
Másrészt Poe gátlástalanul föl- és kihasználta jómódú hölgyismer?seit – gyakorta nevükre és címükre rendelt meg drága, és Amerikában megszerezhetetlen könyvritkaságokat. Ezekben a nagylelk? és tehet?s hölgyekben szerencsére megvolt a kell? mennyiség? sznobéria ahhoz, hogy partnerei lehessenek a nagy költ?nek ezekben a mesterkedéseiben. A korabeli „társaságban” bizonyára jól hangzottak, s más hölgyek irígységét méltán kiválthatták az ilyesféle mondatok: ” Talán elárulhatom, hogy a barátságom Mr. Poe-val oly mértékben elmélyült, hogy ez a lángész – személyi épülésem segélyezéséhez – maga rendelt meg nekem Párizsból egynémely könyvritkaságokat. Bizony nem voltak olcsók e könyvek, s?t! – de szerencsére megengedhetem magamnak ezt a hóbortot.”
Hogy ezek a drága hölgyek valóban elolvasták-e ezeket a ritka, drága, s legtöbbször holt nyelveken íródott könyveket, arról nem szól a fáma, de ennek nincs is jelent?sége, hiszen a kiadványok megérkezése, és f?leg utánvéttel történ? kifizetése után Poe „kis id?re” kölcsön kérte e könyveket, hogy aztán soha többé vissza ne adja azokat.
Az 1845-ben megírt és megjelentetett novellájához a „Monsieur Valdemar kóresete tényszer? megvilágításban” cím? remekm?höz, illetve az alkotáshoz való felkészüléshez Poe 1844-ben az alábbi könyveket rendelte – és kapta meg Párizsból:
Galeanus (kr.u. 131-210) De motu musculorum – E m?ben a szer?, részint saját kutatásaira, részint az úgynevezett „alexandriai orvosi iskola”nagyjaira, f?ként Erasistratos-ra hivatkozva kifejti, hogy létezik egyfajta „animal spirit” az agy izomzatához vezet? idegekben. Megkülönbözteti a „szenzoros” (puha) és a „motoros” (kemény) idegeket, s?t a fájdalomérz? idegeket is.
Willis, angol orvos 1684-ben kiadott m?ve az elme betegségeir?l. A szerz? a lelket (spirit) már nem egyfajta kamrákba helyezi, hanem az agykéregben, illetve a kéreg alatti területekben képzeli el. Tagadja, s?t egyszer, s mindenkorra leszámol azzal a tévhittel, amely az elme betegségét „Isten b?ntetésének” tarja – az elme betegségét az agy elhibázott m?ködésében látja.
Franz Anton Mesmer (1734-1815) Sendschreiben an einen auswartigen Arzt über die Magnetkur (1775)
Mesmer a hypnózis tanának egyik legfontosabb európai megteremt?je. Az általa „delejességnek” kés?bb róla elnevezve „mesmerizmusnak” sokat köszönhet a mai orvoslás – bár számos kritika érte Mesmer „gyógyítói” tevékenységét. 1784-ben, Párizsban XVI.Lajos francia király az akadémiát kérte fel, hogy állíttassék föl egy független tudós grémium a „mesmerizmus” vizsgálatára. REoppant érdekes a bizottság összetétele: a kémikus Antoine LAVOISIER, az orvos Joseph Ignace GUILLOTIN (aki az általa kifejlesztett kivégz?eszköz révén mindörökre beírta magát a történelembe), az asztronómus Jean Sylvain BAILLY és a tudományos képzettséggel bíró akkori amerikai nagykövet: Benjamin FRANKLIN. A grémium hosszas vizsgálódás után a jelenség létét elismeri ugyan, de a metódust teljességgel tudománytalannak tartván elveti. Ezzel Mesmer doktor szerencsecsillaga leáldozott.
Franz Anton Mesmer
