Marthi Anna : Ó, a lélek folyékony…

 

 

Ó, a lélek folyékony…

szavakba préselni folyónkat szabad-e?

Óceánná morduló tudattalan szeretet

kiloccsan minden pillanatban, hiány mi

pótolhatatlan a most ferde szemeivel,

tükröm tükre vagy: égő pallosom,

át meg átmetszed ábrázatomat,

finom, hajszálvékony barázdát vonsz,

 

(síró száddal szót nyelek

és bele-belekérdezek

 

hallgatásból kikeverek

egyetlen igyekezet)

 

egy gyöngysorból amint lepereg

percről percre a percek perce

 

SZEMED

 

miért vagyok pont itt?

Legutóbbi módosítás: 2010.05.15. @ 00:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak