Két csillagod engem megigézett!
Ifju lelkem villám járta át!
Érintése telt ajkadnak végzet,
óhajtom az édes italát!
Mámorító tested közelsége!
Fölém hajolsz, és hozzám simulsz.
Szerelmünknek égi teljessége,
hogy ha végre néha elcsábulsz.
Rózsaillat kúszik kisszobádban,
és te vagy a fény, amely ragyog,
fogva tartasz arany kalitkában;
fogságomban oly boldog vagyok!
Remeg kezem, itt vagyok tevéled,
téged vágyik eped? szivem!
Arcod kedves mosolyával élek,
édes álom szívemen pihen!
Csábos szemed keskeny résén nézel,
pillantásod tüzén éledek;
elvarázsol a tündöklésével…
Ám de félek, hogy felébredek!
Legutóbbi módosítás: 2010.05.31. @ 20:01 :: Kis István Mihály
