Kis István Mihály : Édes álom

 

 

 

 

Két csillagod engem megigézett!

Ifju lelkem villám járta át!

Érintése telt ajkadnak végzet,

óhajtom az édes italát!

 

Mámorító tested közelsége!

Fölém hajolsz, és hozzám simulsz.

Szerelmünknek égi teljessége,

hogy ha végre néha elcsábulsz.

 

Rózsaillat kúszik kisszobádban,

és te vagy a fény, amely ragyog,

fogva tartasz arany kalitkában;

fogságomban oly boldog vagyok!

 

Remeg kezem, itt vagyok tevéled,

téged vágyik eped? szivem!

Arcod kedves mosolyával élek,

édes álom szívemen pihen!

 

Csábos szemed keskeny résén nézel,

pillantásod tüzén éledek;

elvarázsol a tündöklésével…

Ám de félek, hogy felébredek!

 

Legutóbb szerkesztette - Kis István Mihály
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.