Horváth István : HAZAFELÉ

2010.05.22. Horváth István Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

egyre többször megállok

körülnézek

fárad a szem

botlik a láb

öregszem – mondanám –

ha nem szégyellném

hogy egy-egy ágvége

már ki tudja hányadszor

arcomba csap

 

sebaj

én tudom azt amit te

majd csak évek múlva

vagy akkor se

telik a padlás

gyúlik a lom

s ujjaim közt

egy tépett fűszálat pörgetve

vigasztalan

magam vígasztalom

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.22. @ 04:36 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.