Homályos valóságból, lila képzelet,
hitem:
selymes-suhogású áldozat.
Harmatos rongy, foszlott brokát,
hermelinbe zárt b?zös váladék.——–képzavar
Szivacsos gyémántként porlok
szerteszét, halk-nyögdécselve.
Szemem gödréb?l buzgón öml?—
szörny? sós-örvényt nyelve.—–túlkomplikált, nehézkes
Mélyen a pokolban görnyedve,
aztán fény gyúl
– csillagos t?z-homály.
Lágy fuvallat simítja fáradt tagjaim.
Képzelet!
Napfényes alga-föveny, táncos sziklakert
– mesés gyémántból.
Zafir-medállal csenget?, buja égi hang,—nem igazán
csipkeverés?, béget? arany-fellegek.—jó kiegészít?k ezek
Szárnyaló gondolat, zeng? harang.
————————————————
A barokkos, csipkézett sorok kissé idejétmúltak,
korszer?tlenek, de ennek ellenére kitenném a
f?oldalra, ha nem lennének er?ltetettek a jelz?s szerkezetek.
A „zafir-medállal csenget?, buja égi hang”, vagy a béget?
arany-fellegek értelmezési összeférhetetlenséget tükröztetnek, ahogyan a „csillagos t?z-homály” jelz?s kapcsolat is.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.16. @ 11:54 :: Elekes Zsuzsanna
