Böröczki Mihály - Mityka : Egy tegnap léckeretben

Nyomtatás

A mi szobánkban olyan szép volt

a priccs, a barna dupla ágy,

s tólett-tükör összezsúfolt

körében elfért a világ.

A tükörképem maradéka

még ma is szembenéz velem,

s a fejsze ette hasadékfa

ropog a piros melegen.

Anyám rendjét a kéz akarta,

akadt is ünnep, alkalom,

s a fűzfa söprű tarka-barka

cirádát rótt az udvaron.

A kút vízével föllocsoltam,

öröm párállott szerteszét,

anyám fürdött a friss mosolyban,

s leszaladt kékjéből az ég.

A ház alját körülmeszelte,

egy aprót trillázott a pinty,

és tégla-combú, vályog verte

házunkból kastély lett megint.

És emlékszem, ahogy a házat

csiszolgatta, mint gyöngyszemet,

s amint a kétkezű alázat

a gádorunkba érkezett,

már tudtam, jön a csikótűzhely,

a vak kemence, deszkamenny,

majd egy szobánk, s csak annyi tünt fel,

hogy fényleni kell idelenn.

Hogy miket rejtett pléhedénye?

Az istállóig vitt a nyom,

s a döngölt agyag sárga fénye

ma is ragyog a talpamon.

A tegnap így jön velem szembe,

s míg ölbe veszem dolgaim,

hogy ne szóródjon szét a beste,

keretet gyalul rá a rím.