Fekete kabátban,
éjsötét kalappal,
kormos üvegén át
néz le ránk a nappal.
Ameddig a szem lát,
tiritarka szemét,
vidám vak a vaknak
dicséri a szemét.
Villámok cikáznak,
szikraes?t szórnak,
kiszáradt a lelke
a kimondott szónak.
Kakofóniában
fuldoklik a fülünk,
nem hallik a kakas,
a fülünkön ülünk.
Ürítjük és tömjük
napra nap a bend?t,
miközben a lényeg
egy fikarcnyit sem n?tt.
Sánták talpa alá
hegedül a banda,
egymásra tipor a
gyönyör?, a randa.
Lánglelk? héroszok
langyos sárba rogynak,
nagy hasznát vehetnénk
itt egy tiszta rongynak.
A Sátán egy kövér
szivaccsal a kézben,
letörli az égr?l
Isten arcát szépen.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.26. @ 12:10 :: Vadászi Árpád