Tiszai P Imre : Koszorút fonsz homlokodra

Koszorút fonsz homlokodra,
Jézusnak hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-el?ttb?l Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva,

ilyen a végtelen id? játéka.———————-játéka

 

Nézz tükörbe,
s lehervadnak b?rödr?l a tüskék ,
kezed csak papírmassé keresztet markol,
lankán mászol, nem meredek dombra.————ez itt kissé körülményes megfogalmazás…
Színjáték csupán életed, szereped semmi,————színjáték
legfeljebb vaksin átcsoszogsz a színen ———–
mint egy félrészeg mosdatlan statiszta.————–EZ JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!

Játékod ripacskodás, hazug szavak halmaza,———–játékod
egyedül tétova mozdulatod ?szinte,
mikor kezed egy apró, félt? rebbenéssel——-
Sára fürtjeit titokban megsimítja.———-itt olybá t?nik, mintha kezednek lennének Sára fürtjei…

————————————————————————

Nem igazán sikerült kitalálnom, kir?l is szól a vers, nincs támaszték rajta,

hervatag az ív, nincs igazi megoldás, vagy katarzis, amit?l versélményként ülepedhetne le az olvasóban.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén