Tiszai P Imre : Fáj a magány

Fáj a magány————–Ezzel nem mondasz újat, gyenge felütés
mikor csak a gondolatom
fon rád szerelmet.
Kifosztom lelked,——————-lelked
minden szavad bennem
rezdül tovább.
Tépkedem a távollét
lassú pillanatait,
értelmet keresek a semmiben,
kapaszkodót a lelkembe—————lelkembe
rejtett álló-id?ben
/és felsejlik ölelésed testemen/ .

—————————————————————————-

Ez most nagyon nem, kedves Imrém…..

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén