Őri István és Péter Erika – közös vers
(meghallgatom)
Tapsifüles vajon mit les?
répaföldön ő mit keres?
Éhes nagyon, korog gyomra,
vágyik egy kis répa-torra.
Két lábra áll, körbetekint,
répasereg feléje int.
Hívják táncra, lakomára,
csurog már a nyuszi nyála.
Majd kiugrik a nyúl szíve,
mintha hívnák: gyere ide!
„Elinduljak – vagy maradjak?
Mi lesz, hogyha rajtakapnak?”
Töri fejét Tapsifüles –
nincs mit tenni, gyomra üres.
Nekivág hát nagy merészen,
fűben bújva, lesre készen.
Tapsifüles eszik, eszik,
ám a gazda közeledik!
Kovás puskát vállra vetve,
így érkezik nagy sietve.
Bizony-bizony ő a gazda,
egyre csak jön, s nő haragja.
„Gyanús hangok, szórt levelek,
ez bizony csak tolvaj lehet!”
Répaföldjén körbetekint,
hallja ezt a hangot megint.
Lábujjhegyre állva járkál,
„Itt valaki répát rágcsál!”
„Itt a tettes, itt van, itt van,
hosszú füle épp kivillan!”
Tapsifüles teste reszket,
felejtené ezt a percet.
Nagyot ugrik, szedi lábát,
mentené már az irháját.
Fut utána a morc gazda,
le is pottyan a kalapja!
Kiabálja: „Állj meg, tolvaj!”
Tapsi megáll és megszólal:
„Mindhiába futsz utánam,
nagyon fürge az én lábam!
Nem akartalak meglopni,
gyomrom kezdett el korogni.
Ha nem eszem, nem lesz tejem,
éhes öt nyuszi-gyerekem.”
Megsajnálja őt a gazda,
nyomban múlik nagy haragja.
„No, nem bánom, megbocsátok,
majd gyakrabban nézek rátok.”
Ettől fogva minden reggel
fél órával korábban kel,
nyuszikákat jár etetni,
hisz pár répa neki – semmi.
A répaföld megint csendes,
Tapsifüles engedelmes,
talán tündér védte, óvta,s tanította igaz szóra.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Adminguru
