Vállukon lógó törölköz?kkel,
Halott angyalok takargatják,
Meztelen cselló fenekük,
Míg párás tükreik foncsorján,
Próbálkoznak el?maszatolni.
Az alkalomhoz ill? arcaik,
Azt mondják b?nös a világ,
Jókedvükért nem fizet eleget,
Idegenek hasán kente szét,
Szívemb?l a mohón falt vért,
Sürgetett, aztán id?t kért,
Eldobtam, a talált gyöngyöt,
Velem üvölt, mert ez színház,
Magával bújik épp most össze,
Én félve, még egyedül alszom,
Már nem szólok, bánt a hangom,
Üvölts te tehetetlen, éhesbeteg!
Csendemért én gyógyszert szedek,
Mindenki üvölt, ha fáj a maga kínja,
Zuhanunk, szemünk eltakarva,
Támasz voltam, most elvetett mankó,
Kútba ejtett apró, vízbefúlt fényes érme,
Sürgetve, aztán id?t kérve,
Halott angyal csal így lépre.
Ez Húsvét, ma ünnep van,
Gazdátlan keresem önmagam
Törött tükörben, néhai arcok,
H?tlen szerelmet gyászolok,
Vágyam kevés, csak két dolog,
A Minden vagy a Semmi,
Menj utadra halott angyal,
Vagy engem hagyj elmenni.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Molnár Zsolt
