Kőmüves Klára : Nem várok rád

 

 

 

Már nem akarok várni rád, álltam itt már eleget,

nem akarok együtt lenni, összebújni se veled.

Már nem akarok tapsikolni félörömök igazán,—itt a “már” szó sok a nyolcashoz…

nem szeretnék hamis ostyát véred adta bor után.

Nem akarok neked adni; azt mit adtál, sose kérd,

belesajdulna a szíved, vele roggyanna a térd!

Már nem akarok vidám lenni, összeroppan a tükör,

valahányszor elrohansz és belém sz?kül a kör.

———————————————————————Eddig jó, szelesem, jó a ritmus, én a tördelést 8-as-7-es-be tenném, (vessz?t?l új sor)

 

Megtagadni képzeletem, erre szomjazik az agy,

bennem kések pengetánca, ha vele vagy.

Nem akarom megérteni, hogyan húzott, ami tol,

fejemben egy el sem indult vonat zakatol.

A sínek mellett virágot soha nem látott beton,

kiürültek állomások, üres a peron.

Már nem akarok magamba beszélni, meg sem ért az én,

aki veled született még az elején belém,

és itt hízelkedett, míg jó sorának hitte, hogy csak övé a tál,

nem látta, hogy idejövet már odaszaladtál.

Már nincs szükségem titkainkra, csacsogna a száj,

de nem engedem kifakadni, ma feledni muszáj!

 ———————————————–

Én édes jó Szelesem, ha lenne itt egy olyan kategória, hogy újkori Magyar nóta, – oda simán-lazán-csonk nélkül…de ezt, mint verset

– kissé elromantizáltad… 🙁

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 633 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))