Ha nem tetszik a Gazdának,
hogy magam múltban múlatom,
vigye el Jöv?jét t?lem!
Én a múltban maradok.
Minden levél lehull egyszer,
minden gyümölcs, épp aként.
Nincs jelen, nincsen jövend?: minden –
mi érték – elpusztult rég.
Lehullott már rég a múltba’,
hullott örökvaló kútba,
melyet úgy hívnak, hogy: Id?.
Múltban ült a sziklafalra –
s nézte hegyek sörényét -,
kedves, drága, jó Attila.
(Mily egyedül maradt szegény.)
Múltban fogott malomkövet
Arany Toldi Miklósa;
múltban érkezett Üdlakba,
Csongor, Tünde után járva.
Egykor volt szép Nikoletta:
egykor, mint az 1X1.
2X2 józansága. Nem lehet az,
nem lehet!
Múltban születtek Gyermekek,
egykor, egykor: be jó volt!
Múltjöv?ben a Feleség.
”Itt j?, j? a nagy V?!”
Múltba veszett jövend? –
múltba ragadt a jó semmi:
hogy lehetne jövend??
Járm?vekben menetiránnyal
háttal ülök mindig le:
semmi, ami következ?
engem már nem érdekel.
Ami elmúlt (kútmélybe hullt):
az csupán a Jövend?.
Ha nem tetszik a Gazdának,
hogy magam múltban múlatom,
vigye el Jöv?jét t?lem!
Én a Múltban maradok.
