szavak mögé rejtem
megkínzott árva lelkem
bet?k rácsa takar
s nem látod hol vagyok
– porba rajzolt nyomok –
jelzik hogy voltam itt
egy szelíd szóra vártam
de ?rizve titkait
itt csak csend ölelt
most szívem bezárva,
kulcsa elveszett
——————————————–
Kedves Éva, reménykedtem a fiúkban, hogy ?k majd leveszik
a döntés terhét vállaimról, nem nekem kell a gonosz szerki csúnya
szerepkörébe bújnom, de úgy látszik, csak rám testálódik megint…
Szép, szelíd hangú vers ez, sok jó sorral, de idejét múlt, fáratag és
kissé giccses szópanelekre tagolt: „megkínzott árva lelkem”,
„itt csak a csend ölelt”, „szívem bezárva”… Nem lepi meg a mai kor
olvasóját, téged meg nem visz el?re a költészetedben.
Ennél többre vagy képes, én tudom…
Legutóbbi módosítás: 2010.04.25. @ 22:37 :: Havas Éva