Boér Péter Pál : George CoÃ?Ÿbuc El-Zorab

 

A pasához jön egy arab,

Szomorú szemű hallgatag,- 

“Pasa beduin a fajtám,

És Bab-el-P Manteb a hazám

Eladó El-Zorab.

 

A sátraikból pattanak,

Csak, hogy láthassák lovamat

Gyeplős táncát, és galoppját!

Szemem fényéért nem adnám

Sem élve, sem holtan.

 

De három fiam éhen vesz!

A szájuk is száradt, s cserzett;

Elhosszúlt keserűségben,

Asszonyomtól is elment

A tej eredete!

 

Az enyéim, mind elvesztek:

Ó, meg tudod, mentsd meg őket!

Adj pénzt lovamért! 

Pór vagyok!Adj pénzt! 

Ha tetszik s akarod,

Annyit, mi jó neked!

 

Kerül futtatja a lovát,

Lassúból ügetésre vált,

A pasa szeme felcsillan;

Somolyog ősz-szakállasan

Nem hallatja szavát.- 

“Ezer Téchinét elfogadsz?- 

 

“Ó pasa, mily nagylelkű vagy!

Több ez, annál mit álmodtam!

Isten fizesse meg, nyomban,

Ahogyan te is adsz!

Mosollyal, veszi az arab

A Téchinét, mind amit kap –

 

Mostantól nem lesznek rabok,

Mostantól, ők is gazdagok,

Koldulni sem kell majd!

Nem lesznek sátruk rabjai,

Sem útfélen nyűtt koldusai,

A felesége lábra kap;

És a szegényeknek is maradImmáron valami! –

Begyűjti szorgosan a pénzt,

Szerencsét áldón, kapott-kért,

Ám futtában egy gondolat,

Hirtelen, remegésbe hat,

Visszanéz, visszatér.

Pénzét bámulja, s elsápad

Rázkódó remegésbe kap,

Lovát bámulja dermedten;

Leszegett fejjel, csendesen,

A ló felé halad.

Sírva öleli át nyakát

Kemény gerince belevág

Sápadt arcába: – 

“Tigrsem,Nagyot sóhajt. 

Ó szépségem,Eladott a gazdád!

Gyermekeim nem játszanak

Soha veled az ég alatt,

Itatni sem visznek többet:

Fügét mikor a nap éget,

Kinek adhatnak majd!

Nem jönnek boldogan felém

Intve a sátor küszöbén,

Vegyem őket a nyeregbe!

Nem jönnek többé nevetve

Kiszaladni elém!

Gyermekimet hogy vidítom

És ha keresi asszonyom,

Kérdez majd El-Zorab után

A népem nevet majd bután

Szegény Ben-Ardunon!

Drága hitvesem, Raira,

Ne várj többé El-Zorabra

Szavadra nem térdel eléd,

Nyomod követve ………..

Már soha nem hallja!……..

Ardunod, Ben-Ardunodat,

Nem látod repülni mint sast

Könnyedén sólymot követve

Hogy azt röptében lelője;

Nem kívánsz: Jó utat!

Ha ugratom, nem mosolygod

Fehér ruhájú Ardunod;

S, hogy érezze jöttöm soha már…………

A földet hallgatva nem vár………..

Az én jó asszonyom!

Ó, én lovam! Én, magasztom,

Mostantól kezdve nem látom

Patádon szóródni a földet

És farkad röptét a szélben,

Mint fecske szárnyakon!

Ahogy habzón a kantárt rágod,

Amint gerinceddel táncod járod.

Vágtában a földet mint veszed

És dörg? árvízzé teszed

A fél sivatagot!Jól ismert minket a puszta

A horizont ezt jól tudta-

És kié leszel mostantól?

Ki védelmez a záportól

Ha vihar bántana?

Jó szóra többet ne számíts,

Szidni fog itt, majd mindegyik

És verni fognak kedvesem,

Meghurcolnak keservesen;

Éhezel és sántítsz!

Megvernek én egyetlenem,

Kimúlni hagynak kegyetlen!…

Pasa a pénzed visszadom! 

Pór vagyok,

Lovam nélkül én meghalok:

A lovamat kérem!

Dühöng a pasa: – Bolond vagy?

Adjalak a janicsároknak

Hogy vessenek kutyáknak? Hé!

Az én lovam ez, nem másé

Ismételjem magam?- A tiéd? 

Hát ki is nevelte

Ki is szereti, hát: én vagy te?

Kinek a parancsa nyomán,

Lesz bárányból dühös oroszlán?

Tiéd? O, pasa, nem!Az enyém ez! 

A lovamért

Istennel is harcba szállnék –

Te szívtelen! Neked lehet

Még száz szilaj büszke méned,

Neked, uram, de én?

Légy könyörületes pasa!

Az égb?l jutalmaz Allah

Megítéli a mi ügyünk,

Hisz elrabolod mindenünk,

Mert így én meghaltam.

Az emberek majd átkoznak,

Mert tetteidben átok vagy!

Megyek én, pasa, koldulok,

A kegyeidb?l nem akarok-

Mit adsz te másoknak?

A pasa jelt ad. – “P?rére

És véssetek jól eszébe!

A sok eunuch ráugrik –

Az arab felemelkedik

Szemei jegesek…

Fürgén kikapja a t?rét,

Vérvörös patakba ont ki vért

Forrón akár egy forrásból

A nemes nyakból kispriccol,

Lerogy a halott mén.

A részeg pasa, szemmel int,

Megrettennek a szpáhik.

És térdre esik, az arab,

Az alvadt vérrögre csókot ad

A holt szemekre is.

Majd pogány szemekkel feláll

A hideg vasa nem kell már:- 

“Gyermekeim megbosszúlnak!

Most vágj le, hisz ezt akartad,

Megesznek a kutyák!

 

George Co�Ÿbuc El-Zorab

………………………………………………

 

Péter, nem változott azóta sem a verselméletem.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/