Tiszai P Imre : Utolsó pillanat

Felh?k mögött
örök éjszaka settenkedik,
fények vesznek a semmibe,
neuronok még járják útjaikat,
még álmodik valamit a lélek,
aztán eljön az utolsó pillanat.
s oly könny? lesz minden
eldobva a gravitációt,
testünk

kényszerzubbonyát levetve,
szabaddá válva,

elindulunk a végtelen id?kbe.

———————————————————————————–

próbájátok elhagyni a nével?ket, akár mondatszerkezet átrendezéssel!  🙂

Legutóbb szerkesztette > Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén