Tiszai P Imre : Theatre Globe

Köd gomolyog a Themze fel?l,
unottan harapja London piszkos városát,
huppanva zúdul be a piactéri katlanba,
átugorva a Globe szinház kid?lt kapuját.
Elhalt itt már a szó, nincs más csak pusztulás,
nincs már nevetés, könny, mulatság, kacagás,
csak a jó lelkek ?rzik a víg esték emlékét.
Kopott falain szürke por, a színpadon szemét.
Valahol még felsejlik Kathrina cserfes szava,
és felel rá Petruchió csúfolódó hódolata,
még visszhangzik ezernyi szó,
s cinkos kacsintással hunyunk szemet
egy álmodott világ mesés történései felett,
hol a képzeletünk teremt csodát, életet,
s a valót temeti mélyen a felejt? emlékezet.

————————————————————————-

Kedves Imre, ha nem törekednél rímeltetésre, egész jó vers körvonalazódna, ám így a ragrímek felfalják, mint az a bizonyos köd, London városát.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén