Elfut az id? kezedb?l,
s az éjszaka
sötét világa
kúszik rád.
Fénytelen szemekkel
meredsz a semmibe.
Pörög a múlt,
fakult-karcos képek
hangtalan, néma filmen.
Amit látsz értelmetlen.
Pörög a film
véget nem ér?n.
Vársz a szalagvég
csattogó hangjára,
mikor lefut az orsóról,
vágysz
a mindent temet?,
hallgató magányba.
————————————————–
Kedves Imre, számtalanszor jól megírt témát, csak azokat „?berelve” érdemes papírra vetni.
Legutóbb szerkesztette -
