A róka szólalt meg elsőnek:
— Veled már találkoztam. Ugye te vagy a kis herceg?
A kisfiú ránézett, mosolyogva… /érdekes, hogy szinte mindig mosolygott/ és halkan csak ennyit válaszolt:
— Igen, mi már ismerjük egymást. Tudod, a rózsa a barátom és felelős vagyok érted is.
Aztán mindketten engem néztek. Nem bámultak, sőt, hogy ne jöjjek zavarba inkább elfutott a tekintetük felettem és nagyon halkan szóltak hozzám:
— Téged nem ismerünk.
Ezt úgy mondta a róka, hogy közben barátságosan csóválta a farkát. A kis herceg rám mosolygott:
— Te ugye ember vagy? Őket keresem már régóta. Végre megtaláltam. Szereted a rózsát? A róka ugye neked is egy kedves teremtmény? Te felelős vagy érte?
Zavarban voltam nagyon. Mi a fenét akar tőlem ez a kisgyerek? És mit keres itt egy róka, a szobámban? Lehet, hogy bolhás vagy esetleg veszett is. Ez a gyerek meg elcsavargott otthonról? Éjszaka van, lehet, hogy már a rendőrség is keresi. Még a végén bajom lesz belőle.
Rekedt hangon megszólaltam, a sok cigaretta hatással volt rám:
— Rózsa? Szoktam a feleségemnek venni. Nézd csak! Most is van az asztalon a vázában. A rókáért meg miért legyek felelős? Vadállat, vagy ez valamelyik állatkertből szökött meg?
A fiú meglepődve nézett rám:
— Állatkert? Az milyen? Rózsakertet ismerek, de állatkert? Az minek? Hiszen a rókának sem kell kert. Talán az erdő ahol kószálhat, vagy a rét ahol rohanhat, de egy kert minek?
A róka vakarózni kezdett én meg kezdtem ideges lenni. Ha a feleségem rám nyitja az ajtót, hát azt hiszi megbolondultam, hogy ezekkel itt ücsörgök. Sőt! Még beszélgetek is.
Na! Ennek járjunk a végére:
— Akkor kisfiú, kérlek, hogy mondd meg a neved és a címed, telefonszámotokat és én értesítem a szüleid, rendben vagy, vihetnek haza. A rókát meg majd az állatvédők elviszik.
Meglepődve nézett rám a kisfiú:
— Ilyen dolgokat nem ismerek. Én egy másik bolygóról jöttem. Te olyan furcsa vagy. Nem tudom, mit mondasz. Te róka érted ezt?
A róka abbahagyta a vakarózást és csak annyit mondott:
— Mondtam, hogy az embert ne akard megismerni. A világot ő irányítja itt nálunk. Gonosz, alattomos, önmagát szereti csak. Nézd meg! Ez az élőlény a rózsát levágja és elpusztítja ezzel, de a feleségének lehet, van egy róka-bundája. Minket megölnek, hogy a bőrünk, szőrünk melegítse őket.
A kisfiú meglepődött:
— Ilyet miért tesznek? És velük nem tesznek ilyet? Az ő bőrüket nem akarja valaki? Miért történik ilyen dolog?
Úgy éreztem, ebből nekem elegem van. Úgy éreztem, hogy megbolondulok. Kiabáltam:
— Na most már elég! Kisfiam, azonnal mond meg a címed, én viszlek haza, te meg róka takarodj a fürdőszobába. Bezárlak, és majd értesítem az állatkertet. A rózsa meg arra való, hogy itt legyen a vázában! Mi a fenét akartok? Honnan cseppentetek ide? Valami mese ez? Egy rémtörténet? Fel akarok ébredni!!!! Takarodjatok!! Takarodjatok!!
A szám nem tudtam becsukni. Először azért, mert csak kiabáltam, hogy: takarodjatok! Aztán meg azért, mert amit láttam azt nem értettem. Megmerevedett minden körülöttem. A kisfiú nagy kék szeme először… aztán maga ő is… kezdett eltűnni… a mosoly az arcán volt… de mint egy üvegtábla… átlátszó kezdett lenni… a róka úgyszintén. Én is mozdulatlan lettem, mintha valami megbénított volna. Furcsa hideget éreztem a szívem körül, és valami fojtogatta a torkom. Aztán eltűntek. Nem tudtam a szemem kinyitni… lassan a szoba is eltűnt körülem… mintha az űrben lebegtem volna… és félni kezdtem…
… megkönnyebbülés volt a feleségem hangját hallani:
— Már megint nem kapcsoltad ki a gépet? Hajnalig netezel? Közben meg elalszol? Mit olvastál? A Kis herceget? Na még, a gyerek történetek is érdekelnek? Öregszel már, úgy látom, ez már infantilizmus. Na, mars az ágyba, alvás!
A reggel lassan jött el. Nem tudtam aludni.
Csak forogtam az ágyban.
Gondolkodtam.
És szerettem volna visszahívni a kis herceget és a rókát, pedig ők nem is léteznek… de mégis jó lenne velük megbeszélni dolgokat. Jó lenne… jó lenne…! Lehetséges?
Legutóbbi módosítás: 2010.03.15. @ 13:42 :: Tiszai P Imre