Tiszai P Imre : Álom feketében

Nyomtatás

Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít,

mocskos sikátorban botladozom, rémálom

ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,

s halált lehel a föld is, a szemétben találom

magam – rám untak – odavetettek, betakartak

néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,

felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,

körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,

s bámulom a felettem ringó telt combokat,

a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,

a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,

álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán

csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.