H.Pulai Éva : Március idusa

Az 1848. március 15. évfordulója, és a szabad Magyar Sajtó Napja.


 

József Attila                                                      

Március                                                              

 

A föld alól a gyors csirák

kidugják fejüket,

a fák, mint boltos áruját,

kirakják a rügyet,

kamaszok arcán pattanás,

férfiajkon a csók,

mind egy repes? kapkodás

a szoknyák lobogók,

s már itt és ott fölhangzanak,

el?zve kínt, fagyot,

a szívbe húzódott szavak,

eszmék és kardalok.

 

 

Ady Endre

A mosti március

 

Szeretett és dalolt márciusok
Hervadt bokrétáját bedobom
Ã?°zetve és, hajh, már nem ?zve
Ebbe, a ma mindent beharapó,
Rettenetes, fekete t?zbe
S így üdvözöllek, mosti március.

 

Sokszoroztam nagy emlékeidet,
Álomjáró és csoda-hív?
Szivvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jöv?t
És: most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép mosti március.

 

Mi lesz, ha a hiv?ség megszakad?
S az emberek nagyon keser?n
Néznek a márciusi napra?
Zászlózon, hires, nagy céljait
Az Ember gunnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március

 

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
S tapossanak benne vig fiuk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámítóbb márciusban
S én elbocsátlak mosti március.

 

 

Pest város közgy?lésének plakátja

 

„Pest város közgy?lése e plakáton tájékoztatja a város lakosait március 15. délel?ttjének városházi eseményeir?l, a 12 pont elfogadásáról, a létrehívott választmány munkájáról.

Pest város közönsége nevében alolirottak szerencsések hivatalosan értesiteni a’ magyar nemzetet, hogy a’ mi más országokban polgár vérbe került, – a reformot – Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes uton kivivta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyanis a választó polgársággal értesülvén arról, mikép a’ város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az id?k komoly fejleményei felett, a’ tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtajit 1848-dik évi martius 15-kén délután 3 órakor a’ népnek megnyitá, ’s miután megértette annak törvényes kivánatait, azokat mint nagyobb részt már eddigel? is kebelében ápolt hazafiui óhajtásokat, egy szivvel egy akarattal elfogadta magáévá tevé, s?t azon tizenkét pontot, mellyeket nagy részben a nemzet 1790-dik év óta törvényhozás útján is annyiszor sürgetett; ezen közgyülésben az országgyüléshez intézend? kérelmezéskint aláírta.”

 

 

 

Fotó: Gottl Egon

 

Juhász Gyula

Március Idusára

 

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az id?k végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden szület? tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és der?s fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

 

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Pet?fi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költ? kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy el?re,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jöv?be.

 

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz t?led,
T?nt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó er?ket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

 


Mikszáth Kálmán

Jókai Mór élete és kora

 

(részlet)

 

Kilencedik fejezet: Egy kis hullámzás

 

Teljes depresszió uralkodott az ifjú óriások barlangjában, már éppen szétszéledni készültek tíz óra tájt, mid?n egy szürkeruhás ifjú lépett be az ajtón, akit senki sem ismert. Könnyen elvegyülhetett volna az apatikus mogorva közönségben, melyet semmi se érdekelt most, de ? ezt éppen nem akarhatta, mert egyenesen felugrott egy biliárd-asztalra. No, erre aztán csakugyan észre kellett ?t venni.

 

– Pozsonyból jövök – szólt lelkendezve, mohón. – Az ifjúság küldötte vagyok. Bécsben kitört a forradalom. Metternichet elkergette a nép és most barikádokat emel.

 

Csak a Gábriel harsonájától fog így megelevenedni még egyszer a sokaság. Forradalom van Bécsben? Micsoda ostorpattogtatás ez az erekben folydogáló magyar vérnek. Elkergették Metternichet! Ah, tehát ?t is, nemcsak Lajos Fülöpöt. Istenem, milyen szép a világ e jámbor Lajos Fülöp és a furfangos Metternich nélkül! Az emberek egyszerre rózsaszín?nek láttak mindent. Az ifjak egymást ölelték. Hát már a bécsiek is dolgoznak, csak mi vagyunk tétlenek? Pokolba a formákkal!

 

– Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak!

 

Ez a Pet?fi fanatikus hangja volt. Az ifjak felugráltak. Úgy van, cselekedjünk! Munkára fel! Vezessetek bennünket! Ezalatt folyton nyíltak a kávéház ajtai és új alakok jöttek új hírekkel. Csodálkozást keltett Vahot Imre és Klauzál Gábor megjelenése. A bécsi forradalom híreit meger?sítették a jöttek. A szembenlakó Koplánszky keszty?csinálónak a fia érkezett meg Bécsb?l, aki színr?l-színre látott egyet-mást az utcai tüntetésekb?l. Koplánszky elhozta a Pilvaxba a tanút is. Künn az utcán is gyülekeztek zsibongó, álmélkodó és magyarázó tömegek. A Pozsony fel?l érkez? hajó utasai egy félóra alatt szétterjesztették a hírt a városban, egész Pest talpon volt és az Ellenzéki Kör meg a Pilvax el?tt tolongott. Egymást ölelgették az emberek és pátosszal beszéltek, mintha színpadon volnának.

 

Bent a kávéházban az izzó hangulat ereje alatt Irinyi kezdett beszélni, kire nehezteltek egy kicsit, mert az Ellenzéki Kör titkos emberének hitték, aki együtt keverte a kártyákat Klauzállal.

 

– Polgártársak – szólt Irinyi –, Pet?finek igaza van. Ne hagyjuk magunkat a formák korlátai közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgy?lés határozata fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni életbeléptetését követeljük.

 

– Úgy van! Mondjuk ki!

  

                

                   Petõfi Sándor: Nemzeti dal (kézirat)

 

 

Ady Endre

A márciusi Naphoz

 

Révész Bélának küldöm.

 

(Márciusi Nap, nagy a te hatalmad
S magyar Márciust, magyar forradalmat
Nem gyujtottál ránk ezer évig mégsem:
Ültünk örökkön jeges senyvedésben.)

 

S verje meg az Isten a verejtékünket,
Verje meg veréssel egész életünket,
Ha tovább teng?dünk ilyen kábult-árván,
Csókunkat a szánkban, álmunkat a párnán,
Gyermeket igér? legszebb ingerünket,
Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket,
Verje meg a tettünk, verje meg az álmunk,
Dunai-tiszai régi megállásunk,
Verje a multunkat, verje a jöv?nket
S betyáros magunkból elkövetkez?ket,
Ha el nem tiporjuk, kik utunkat állják:
Magyar Márciusunk minden akadályát.
Verje meg, verje meg, ha van ver? Isten,
Aki csak egy kicsit ósdit akar itten,
Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni
Mindent, ami régi, ezeréves holmi,
Mindent, ami senyveszt, mindent, ami árul
S Etelközt teszi meg h? magyar határul.
Óság-tartók népe most ront ellenünkbe:
Fiatal Március, most nézz a szemünkbe
S úgy adj nekünk er?t, sugarat, hatalmat,
Amily híven hisszük ezt a forradalmat.
Nekünk forradalmas minden futó óra,
G?gös, gazdag grófra s gazdagult zsidóra
Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal,
Tán ki sem mondható, gyilkos indulattal.
Mert a világ siet s most kerül d?l?re:
Érdemesek vagyunk életre s jöv?re?
Büdös úr-szag, pénz-szag sehol így nem kábít,
Minden: változásért és újért kiált itt.
S ha papok tömjénjük g?gösebben rázzák,
Mindezek halálos sorsunk magyarázzák:
Pet?fi szavánál van szükség jobb szóra:
Mindent meglátóra, mindent fölrugóra.
E fényes Március csatasorba állít:
Végre talán eljut bús Magyarországig.

 

(Márciusi Nap, nagy a te verésed,
Csodatev?n szép te megérkezésed,
De akard végre, hogy mi is akarjunk,
De akard végre, hogy csúnyán ne haljunk.)

 

 

Gárdonyi Géza

Március

 

(részlet)

 

Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a leveg?ben. Zöld sz?nyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a f?, és el?kéklik az ibolya.

 

 

Vörösmarty Mihály

Harci dal

 

Azért, hogy a szabadság
Vérben füröszti zászlaját,
Azért, hogy szent nevére
Hálátlan és gaz vészt kiált,
Ne lássam, oh dics? hon!
Halványan arcodat,
Vagy drágán megfizessék
E halványságodat.
     A sikra, magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártüt?knek véres csontjai.

 

A fondor hatalommal
Rabló, zsivány szövetkezett;
S a nép szivébe mérget,
Undok koholmányt ültetett.
S a nép, melyet szabaddá
Emeltél föl veled,
Most irtó háborút kezd
Oh nemzet, ellened.
     A sikra, magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártüt?knek véres csontjai.

 

Alant apáink sirja
Itt minden rög, f?szál miénk:
Egy ezredéves harcban
Véráldozattal öntözénk.
Magyarok lelke áll ?rt
Minden f?szál felett,
Magyarnak lelke, karja
Véd minden porszemet.
     A sikra, magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártüt?knek véres csontjai.

 

Isten, világ itéljen!
Ha vétettünk is valaha,
Kiszenvedénk, s megadtuk
Embernek, ami ?s joga.
Zászlónkon a szabadság
S függetlenség ragyog,
Vész és halál reá, ki
Ez ellen fegyvert fog.
     A sikra magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártüt?knek véres csontjai!

  

                                                                  




 

Táncsics Mihály

Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

 

(részlet)

 

A cenzúra története

Az ?skorban nem létezett cenzúra. Gondolatot, érzést, tapasztalást szabadon közlött az embernem egész a XV. század elejéig, mid?n hatodik Sándor római pápa 1496-ban a cenzúrát kigondolta; utána X. Leó 1515-ben er?sbítette, s nemsokára a világi fejedelmek közül II. Fülöp spanyol király követte. Mikor kezd?dött nálunk, nem volnék képes megmondani, de bármikor hozatott is be e gonosz, a magyar nemes szabadsága akkor megsz?nt szabadság lenni, és gyalázatos privilégiummá fajult. Egyébiránt ha Ádám hozta volna is be, és tartana maig, én legnagyobb jogtalanságnak mondanám.

Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Fel?led álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a t?zbe mélázva t?n?dtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?

 

 



 .


 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva