Tiszai P Imre : Tépett szirmok

network.hu

Görcsös kézzel téped a rózsa szirmát,
marokra gy?röd és sárba veted,
meztelen kézzel simítod tüskés ágát,
s befonod vele fájó lelked.
Nem érzel fájdalmat,
nem látsz már álmokat,
vér nem serken sebeiden,
nem vársz már holnapot,
 a múltat álmodod,
s álmod már végtelen.
Jajong kezedben a virág,
nem védik tüskéi szirmát,
b?rödbe n?ttek, benned élnek,
vágyod a fájdalmat,
meghalt benned a lélek.

————————————————————————

Kedves Imre, ez a vers er?sen giccshatáros,

 túl sok benne a “fájdalom” szó és annak

szinonimái, tüskés lett, kissé közhelyszabású is…

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén