Tiszai P Imre : Hallgató szó

A szó dermedten hallgat,
 
 álmokat temet a gondolat,———-általános, nem közöl semmit
 
 a szív még feldobban,————-
 
 elmúló, lassú ritmusban,—————-ua.
 
 még rezdül a meggyötört lélek,——————picit giccses
 
 a néma csendben,

 

visszhangtalan
 
 még felcsendülnek az énekek,
 
 de ha magamba nézek:
 
 kiégett vágyak,
 
 kimondott hazugságok,——–
 
 fényét vesztett színek,————-közhelyek….
 
 fals akkordok,
 
 megélt szégyenek.————–
 
 
 A semmire várok.—– 
 
 
Kezemb?l pereg a végtelen id?,—-Máté Péter áthallásos (Ujjaim közül a kor, úgy száll, mint szürke por)
 
 köröttem a sötét éj pókhálót sz?.

 

Túl azon, hogy megértem ezt az érzelmi hullámverést, a vers nem üzen semmit. Állókép marad, agyon-használt szópanelekb?l faragott lélekfotó.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén