Kavyamitra Maróti György : Mese Kamilla állatairól

Talján ez a pici cica,
nem lehet hát cicamica.
Mondjuk szépen kis Kamilla
olaszul. Így: csikamika.

Barátjai: Csigabiga,
szürke Csacsi és Majomka,
bánatos fül? Kutyuska,
no, meg az a vörös Róka.

Egy szép napon útra keltek
tejfelezni a Világot.
El?bb szépen elköszöntek
gazdájuktól, Kamillától.

Elöl haladt Csikamika,
nyomában a Csigabiga.
Csikakmika? dehogy hátra!
Hiszen ? a bátrak bátra.

Mentek, mentek mendegéltek:
el?szobáig elértek.
Tovább tapodtat sem: mert ott,
igazi kutyus vakkantott.

Szólt a bátor Csikamika:
„Bújjunk hamar be egy lukba.”
No, és akkor mind szétszaladt:
kicsi Csacsi maga maradt.

Tejfelez? útjuk így hát,
dicstelenül véget ért,
Kamillához bújik egyként
Csigabiga, Csikamika,

vörös Róka, s?t Kisegér –
aki nem is indult útra -,
szürke Csacsi, kis Kutyuska,
így vagy úgy: de hazaért.

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.