nyugvó nap fénye ül a háztetőkre
bor mellé kenyeret villog a kés
fényes fűzfalevélre száradt a nyár
ólmosodó szívemben angyal-jelenés
a remény de tudom csalóka remény ez
hisz a macskaköveken hűvös szél kergeti
a port sóhaj fekszik tenyeremben
– milyen szép elmúlás ahogy hulló
gesztenyelevélen meghal az isten –
és a holnap végül mindent összevérez
