Balog Gábor -csataloo : Halva csorák!

Szerényen, emlékezve Berda Józsefre.

 

Szakácskönyv kultúra.

Ebben élünk.

Irodalmi mustra, kiben mi rotyog,

Teszünk –e padlizsánt télen lecsóhoz.

 

Az éhes has haszna papírra vetve.

Vacsoravendég leszel, csak eressz be!

F?zünk neked!

S?t!

Sütünk halat!

Reklám se kell, adná magát

két háború közöttr?l,

inkább új töltet? k?rözöttr?l

írunk, verünk fejekbe ódát.

Ritmuszavarral

megfejelt prózát olvasunk,

rántások új m?fajában alkotunk

eladható nagyot.

 

Leszünk mi stáhlok, buday-k,

ideálok. (Mit esz’ a kics’?)

Pláza-receptvagányok.

Lacik,

konyháik – f?szeres egyvelegben,

Vilmos-körtéért tolakvó tömegben

hurkagyurkák.

 

Áldás, varázslat, vagy átok,

esetleg mágia

van konyhasutba gubódzva

otthon.

Hallhatunk kiemelt, magánzseb

közszolgáltatókon

arról,

ki, mit, mikor hozzon,

hogy tálalható legyen

pénzért mért, villódzó semmi ész, sok forintért.

 

A kolompért!

Azt szeretem!

Sütve, meg f?ve.

Zsírban. Olajban.

Hámozottan. Rakottan. Hajban.

Pirosbet?s, nagy ünnepen

salátát álmodok hozzá.

Megtehetem.

Húsról nem álmodom.

Ahogy megyünk a jobblét felé,

ritkulón jön az álom is képzetekr?l.

Csak alszom.

Lassan. Éhesen.

 

Amúgy, megrögzött konzervatív,

vacsora után

a nem dobozból kivett

szerelmet szeretem.

A frissen kiötlött-ölelt

elveszi éhségérzetem.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.08.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.08. @ 19:36 :: Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.