Tasa Tamara : Tyúkanyó a kakukkfészekben

A gilisztaszakért? tyúkanyó

  

Barátn?m azt mondta öreg, buta tyúkok örüljenek minden gilisztának! Díjaznom kellett volna Nicolas ?szinte, tényfeltáró képriportját? Gyerekeknek való a „pinty?kecirkusz-világszám”?

Már megint nem értünk egyet, de ez nem baj, talán e miatt a „nem baj” miatt is vagyunk harminc valahány évesek a barátságban.

Különös teremtés az én szívbéli barátn?m, már több mint negyven éve azzal az „eggyel” él! „Az egyetlennel.” ? nem ismerte fel a nyelvtani törvényszer?ségeket, nem sorszámozta a házasságát. Egy. Punktum. Harminc éve, vagy több is már, hogy hallgatom néha a kesernyés panaszait arról, hogy mit tesz, és mit nem tesz az ? élete párja.

Kérdeztem már t?le, meddig akarja nevelni a férjét? A házasság nevelés mindhalálig?

Ti nevelitek egymást? Van jutalmazás – büntetés nálatok is?

Barátn?m férje orvos, ? néha egy-egy radikális injekcióval akar eutanáziát elérni a házasságukon, de eddig nem sikerült neki jobblétre szenderíteni. Barátn?m, aki egy igazi kékmadár, ellent-tart neki. A házasság stabil, csak a házasfelek labilisak.

Te milyen csillagjegyben születtél? Én Oroszlán vagyok, tudod, n?stényoroszlán jegyben jöttem e világra. Egyáltalán, te hiszel a horoszkópokban?  Akarom kérdezni: hiszed, hogy az asztrológia tudomány, vagy nem hiszed? Értelmetlen kérdés, mert ha „igent” válaszolsz, akkor az mindjárt „nem”, mert a mai világban nem divat hinni a tudomány tudományosságában.

Nem tudom milyen csillagjegy? lehet a doktor úr: Halak, vagy Bika, de az bizonyos, hogy Kos beütése az van. Bár birkának nem gondolhatnánk, inkább Kecske a kínai horoszkóp szerint, már ha a kínaiak is ismerik a szólást: „Vén kecske is megnyalja a sót”.

Mire gondolsz? Nem kell szó szerint érteni! Csak a vénkecskéig! A „megnyalja a sót” azt jelenti, hogy mit is… na, de hiszen tudod, attól, hogy valakinek kezd?d? öregsége van, attól még néha lehet fiatalos kedvében. Ezt jelenti, nem mást!  Különösen, hogy a misztikumnál maradjunk, a Bak csillagjegy?ek, szóval a bakok – nem, nem mondtam, hogy a vén bakkecskék, egy világért sem mondanék ilyet! Te talán ismersz olyan férfit, akire ez a csúf kifejezés ráillene? Én nem!

Különös ez a horoszkópia, akár Bikának, akár Halaknak, akár Oroszlánnak születik egy férfi, végezetül mégis vénkecske lesz! Na de mit keres a kecske a baromfiudvarban, vagy a madárházban?

Mit keres, mit keres… keresi „az elveszett illúziókat”. Megtalálhatná otthon, hiszen a legtöbb családban ott van a polcon – közvetlen a Goriot apó mellett –, de ? nem tapogat ott, hanem másfelé tapogatózik.

Azt mondják a férfi-tudók, azt gondolják ezek a máshol keresked?k, hogy ami otthon néma, új környezetben majd harsogóan hangos lesz. ?k tudják, igaz-e vagy sem. Nekem egy anekdota jut eszembe, az, ami a hármas sorszámúval eltöltött primae noctis után még reggel is kacagtatott: „Ezer oka van annak, ha egy faluban nem harangoznak. Mindjárt itt az els? ok: nincs harang!”

A magyar sírva vigad, a butatyúk meg kacagva sír. Tulajdonképpen akkor kellett volna kirúgni – nem a hámból – az életemb?l, azon a bizonyos reggelen.

Te is mindig utólag vagy okos? Na, bizony, ha ez így van, akkor az már a butatyúkság el?szele, szell?cskéje. Vigyázz, el?bb gondolkodj, és aztán mondd ki szépen, amit… mit is? Nem tudom, mit… amit mondasz, azt mondjad! Én hallgattam, mint aki sír. Butatyúkságom miatt, meg a kékmadárságom miatt, meg a pinty?keségem miatt, és a téri-orientációs zavarom miatt nem szóltam egy szót sem. El voltam tévedve, azt hittem, ez már a paradicsom, itt már csak az számít, amit a Marci, a vadgalambom mondott, emlékszel? Csak a szeretet számít. Jobb lett volna, ha tudomásul veszem, hogy ez még az e-világ. Ámbár, amik azután jöttek, tudod az hálatlan-hálátlan-méltatlan kapcsolatban: a további napok, hetek, hónapok, évek, azok biza’ túlvilágiak voltak. Pokoli.

Tudnék én okos lenni, nem vagyok én liba, de a m?veltségem megtévesztett. Azt hittem Vergilius már csak tudja, tudod, aki már id?számításunk el?tt megmondta a tutit. Figyelmen kívül hagytam, hogy számolnom kellett volna az id?vel, ma már id?számításban vagyunk.

Látod minden baj egy ilyen furcsa madárnak, mint én vagyok! Baj, ha Nicolas feltárja a csupasz valóságot, és az is baj, ha más elfedi. Úgy gondolom, ha fényképet nem is készíttetett volna ez a butatyúk-koppasztó, nem várható az el, ugye nem? Meg az is  lehet, az ötven literes hordó, amit  a hasa helyén visel, rá se fért volna egy A/4-re, óriásplakátot meg mégsem… de verbalizálhatta volna legalább! Na mindegy, nem szokás ilyesmir?l beszélni, vagy igen? Hát tudom én? Honnan tudhatnám? Te tudod?

Nekem téveszméim vannak, kérem szépen, neked vannak?

Én azt hittem igaz: „omnia vincit amor”. Vergiliusnak soha meg nem bocsátom ezt a téves kijelentését! Virgilus, Virgilius így félrevezetni, ennyi ezer évig! Na várj csak, te kétnev?, ha ott fenn, ott, tudod hol? Na nem a Parnasszuson, hanem a mennyben, majd a Marci mellém áll, ketten jól elhúzzuk a nótádat! Itt lent földön, bosszúból addig is befejezem a valamelyik félbehagyott m?vedet!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.09. @ 12:48 :: Tasa Tamara
Szerző Tasa Tamara 0 Írás
Még csak 58 vagyok, de legalább 60-nak érzem magam. Ezotéria, filozófia az éredeklődési területem, keresem, és megtalálni vélem a lét nagy kérdéseire a választ, magányomban. Most úgy döntöttem, megosztom a "klubtagokkal" gondolataimat, történeteimet.