A messzeségben összeér a sín,
míg a vonat zakatolva megy.
A láthatáron együtt lehetünk,
nézd, hogy kéklik el?ttünk a hegy!
Ne higgy annak soha, ami látszat,
saját szemed megcsal néhanap.
Perspektíva, csalóka káprázat,
becsaphat az bármily ég alatt.
Futhatunk a síneken örökké,
nem hoz össze így a végtelen.
Párhuzamos sosem metszi egymást,
csak rohanunk át egy életen…
Ki nem lett tied egykoron, tudod,
csalfa képzet neked, csak varázs.
És így marad, jobb ha megszokod,
futhatsz s nem vár semmi változás!
Hiába szaladsz, hiába rohansz,
mi síneken vár, síkság és a hegy.
Ám utolérhet kín s a fájdalom,
sokba kerül neked ez a jegy!
Debrecen, 2007. 08. 10.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.11. @ 15:49 :: Szuhanics Albert