Böröczki Mihály - Mityka : Csodakaréj

A semmi sem volt fölösleges nálunk,

csak ölbe fogtuk, s körbe-körbe jártunk,

és előjött, ha muszáj volt, hát többször,

egy kanál zsír a kiürült bödönből,

a karéj kenyér ráakadt a nyelvre,

de ma sem tudom miből és ki szelte,

úgy faltam-ettem, mint ki ölni képes,

de kisgyerekként mégse voltam éhes,

hisz kenyerünknek csoda volt a héja,

csak szorongattuk, váltva két marékra,

s az egész világ úgy fürdött a napban,

hogy ropogósabbat még nem haraptam.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.08. @ 12:29 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.