Merítek.
Ihlet-haver benézel?
Tele döngicsével
a fél fülem. A másik dugult.
Kicsit Vazult példázom ezzel
és bevallom,
túlzottnak nem mondható kedvvel
pötyög kétujjam tíz b? bet?t,
Hiányzol, haver!
Tudom,
mindig mondani kell valamit,
meghökkent?t, fontosat, szívbemarkolót,
huzatosat, szélre tettet,
elvihet?t,
széltölcsérekben kerengethet?t,
mint csányi,
magyar tornádó forgatott koszorúkat.
Velem mindig történik valami
rittyentek parittyás törpe-rímet,
hagyom magára, bol-duguljon,
dobom trágyadombra,
kihordva mez?re
bel?le viruljon valami új.
Jó pap holtig tanul.
És jó!
Papja sem vagyok semminek
és tanulni sem szeretek túlzottan.
Megyek
Nótába rögzített ballagásos kék hegyek, persze, várnak.
Indulás el?tt a leltár.
Batyum ki-be.
Nem hivalkodón csak úgy.
Számadásilag.
Az alázat és a megalkuvás
ojvé’ mondaná Kohn úr, megint kimaradt.
Látom magam.
-csataloo-
BGJ.2010.01.05.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.06. @ 08:21 :: Balog Gábor -csataloo