Karácsonynak arany keze kopogtat az ablakon,
Nézd hát, milyen titkok nyílnak meg számodra e napon!
Akarod-e kilesni a rejtélyt, a nagy csodát?
Akarsz-e mondd, látni titkon igazi angyalkát?
Máskor bizony e vágyaddal ostromolni az eget
felesleges lenne, hiszen úgysem jönne felelet
na de ma, csak nézd, az égen
sok kis pehely hogy örül,
mert karácsony szent napjára,
ha nem fázik apró lába,
ha el nem vész a homályba’,
hóba lépve, meglibbenve
sok kis angyal földre j?!
Ne pisszenj és ne moccanj,
még egy kicsit se szusszanj,
s nézd, ott fent a nagy fa hegyén,
s odalent a hó tetején
valaki most elsurran!
Nézd, hogy hozzák, hogy bújtatják
aranyba a karácsonyfát,
hogy feszítik,
hogy terítik fátyolukkal r?t korongját
a csillanó gömböknek, s hogy kezükben
hogy villan a parányi kis t?zszerszám!
Nézd, már nincs oly dísz a fán,
mi a gyertyák ragyogását,
fényét, minden lobbanását
ne szikrázná százszor vissza,
s ne csillogna, ne forogna!
Ha elkészült, az angyalhad a szobát körbeállja,
halk énekre, lágy dallamra nyílik mindnek szája!
Nyisd ki füled, szíved, s csak egyre vigyázz:
nagy lelkesedésedben te ki ne nyissd a szád!
Meg ne hallják, ha tudod is talán a szöveget,
jaj, elt?nnek akkor, mint fehér lehellet!
S kireppennek, szöknek lágyan az ablakon,
szárnyukat elnyeli télközepi alkony…
A gyertya is elég… De gyújthatsz másikat,
s szívedbe hívhatod saját angyalodat,
aki megsimítja Anyukád homlokát,
kicsit jókedvre deríti Nagymamát,
megvígasztalja a fáradtat, beteget,
megnevetteti a hasfájós gyermeket,
kibontja csomagját, ott bent, a szívedben:
símogatássá válik az majd a kezedben!
Add tovább, s meglátod, eltart majd sokáig:
Legalább a jöv? karácsony napjáig!
2009. decembere
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Regényi Eszter
