Nem kellett más,
Csak égre tör? vágyak,
?rült szerelmek,
Pörgött a Jöv?d –
– születtek álnok álmok –
Tombolt Jelened,
Most foszló Árnyak
Battyognak veled.
Tegnap még táncra kért,
Füledbe dúdolt csáb-dallamot,
S mint tüzes szeret?
– a forró nász után –
Álnokul kifosztott,
S hátra se nézve,
Nevetve otthagyott.
Mily hamar elfolyt Tavaszod,
Elsuhant Nyarad…
Már a Télre készül?dsz,
Sötét hajad között
fehér szálakon csücsül,
Arcodat ráncokba
fonta ?szöd.
Barátaiddal :
-tenyeredbe öreg
botod csókolgatta
göcs?rtök –
Lassan beolvadsz Teledbe..
Vaksi szemekkel nézed
múltad halványuló nyomát.
Te , te vén bolond !
– sóhajtva legyintesz –
S elindulsz
emlékeid után .
