Szendrői Csaba : Rémek Kalandora

Nyomtatás

Ezeket most nem igazán lehet

Belevágni holmi szótagszámba

Vagy szavakat keresni

Majd rendezni ?ket sorba

Már folynék is a könny

S a sárkány (úgymond)

Orrba vágja a hiú daliát

Ki Dalí mosolyával

D?l dugába majd

Szépítve adja el?

Diadalát…

Én mindent megpróbáltam Csöppöm

S a félelmes boszorka

Mintha tüzed okádna a torka

Férje fejét hajhellyé alakítva

Ad munkát a paróka

Monopóliumba dolgozó

Unokaöccsének

Kit elnézve bizton állíthatunk

Álommunkája gyümölcse

Arra termett hogy családja

Rá a vagyonát költse.

Én szereztem neked bájitalt

És ültem melletted éjjeleken át

Hogy szíved zavarát

Kiegyenesítse

És volt felolvasva Nietzsche

Hogy megkönnyítse

Érzelmi útveszt?d viadalát,

S etettem az agyaddal a szíved,

Voltam kemény harcos alázatos híved

Mégis kétfelébe vágta utunk

A tény

Hogy a szív nem vezérelhet?

Hogy valahol ett?l

Ember az emberi lény…

S én csak állok most

Hagyva a szilánkokat a talpamba vágva

Már ha nem haragszol hogy így eléd

Látod a kardom is eltörött

Nem is vághatnám már beléd

Csak aludni jöttem karodba

Ha úgy tetszik az utolsót

Utolsó leheletedt?l szublimálok majd

Így megspóroljuk a koporsót

„persze a rém meztelenül

táncolt végül a fiúnak,

de err?l nem beszélhetünk csak négyszemközt”