Vállamon feszülsz végig,
majd bennem n?sz az égig.
nyakamon te vagy a lánc.
Összegabalyodva rostálom a csendünk,
talán a fény ragyog bennünk
tarsolyodban ott vagyok.
A légnem? órákat hátamra szögezem,
ajándékul lépcs?dre teszem.
Úgysem élhetsz nélkülem.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.23. @ 21:44 :: Matos Maja
