Üres hallgatásba
csúszik a délel?tt,
homályos képeket
hintál a szél,
halványuló fények
összeállnak
s a kurta sóhajba
öltözött remény,
meginog a perc
csámpás peremén.
Nemsokára hosszú
árnyakat küld a Nap,
?k szótlanul
tárgyak alá bújnak,
s a fáradtan dongó
akácok édes terhe,
már méhek szárnyán
száll a közelg? estbe
Legutóbbi módosítás: 2009.11.18. @ 08:09 :: Matos Maja
