Lucskai Vincze : Rakoncátlan

(meghallgatom)

rigmusaim megroggyantak
s a korhadt rakoncán
kötélen vonszolom a szót
magam után vonszolt
a szó
nem húzó ló
a féktelen
csak poroszkáló
kulcsom a rag alatt
rejtve marad
rag rag után a fáradt rakomány
eb ura
a fakó ám
színlelt volt a vonyítás
ha gúnyám foltján rekedt néhány telihold
lepel alól lesett világ
vállaimra roskadt
ez a temérdek csillag
a terhes bolt
zokogott mint kisded
ha játszott isten
istent játszott
és hajtogatott sátánt illatos páston
sárkányt eregetni cérnaszálon
feszül
feszít
megfeszít
csaholt fény a feszületén
én
daloltam cikcakk patak
pisztráng ívén
hegyek bojtján mint vad bojtorján
tépetten
öleltem a szót és sodort
sodort
elsodort

mindenhol férgesek az aranyalmák

Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:27 :: Adminguru
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...