Kováts Péter : Voltál

Amikor egy múzsa megszökik….

 

(meghallgatom)

Elszürkült a vágy, álmokból alkotott képe.

Kihunyt a t?z, parázs sem maradt bel?le.

Nem jajdul már dallam, hogy elérjen Téged,

Gy?rt párnámról elt?nt mára már a képed.

Nem keresem már görcsös akarattal,

A helyeket, hol vártalak színes áhítattal.

Elhomályosult tündér lényed fénye,

Belesimultam a Nélküled-létbe.

Gúnyosan néz rám távolból az arcod,

Mondtad: sírig szeretsz majd!

Hát feladtad a harcot?

Harcot? – nos, meglehet, de tudd!

A szerelemhez Téged én teremtettelek.

Én sz?ttem beléd az ábrándok selymét

Kiszínezve lényed múlandó fényét.

Az érzékiség buján szép ruháit

Képzeletem aggatta fel rád,

Bel?lem fakadt e színesen szép világ.

Most elteszem mindezt

Mint értékes festményt,

Tarka emlékházam

Legféltettebb kincsét.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.