Anyuka ott ült a szöv?szék el?tt.
Szemüveges lett egy szerda délel?tt.
Mikor így megláttam, még aznap délután,
azt mondtam magamban: no lám, no lám!
Kézben nehéz villa. Azzal ütötte le
a sok színes fonalat, hogy legyen tele
formákkal a széles, nagy fonal-plakát.
Anyuka nézte mindezt új szemüvegén át.
Voltak ott királyok, égbolt, és kerék.
Az égbolt néha zöld volt, és a kerék kék.
Eltöprengve néztem, miért olyan kevés,
mit villája egy nap fonal-plakátba vés.
De ? volt az, ki végül falakat beborított
rengeteg színével, melyeket összefont ott
a nagy fonal-plakáton. Királyok, és kerék.
A szöv?szék el?tt anyám már nem ül rég.
Itt világít még a sok szín szememben.
A fonal-szálak benne pompás rendben.
Látom, ül és villája penget megannyi húrt.
Már meg se törlöm: szemüvegembe bújt.