Úgy felkavart,
hogy újra láttalak
– mint nyers avart
a szél a fák alatt –
úgy felkavart.
Jöttél elém
árnyként. E délután
a múlt felém
kapott. Eső után
jöttél elém.
Az ifjúság
eljött, te hoztad el.
Egy volt világ
kérdez. De mit felel
az ifjúság?
Volt álmaim
hoztad és loptad el.
Hittem pedig,
hogy már feledni kell
volt álmaim.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.23. @ 20:01 :: Efraim Arie Staub
