Csak a kereszt meg a zászlók.
A gondolataimra vigyázók,
visszatér?k.
Vadrózsa szirma elszelelt szelekre tetten,
tettenért összekacsintások,
ráncos asszonyarcok, kés? ?szben.
?szirózsa dömping.
Csokorja kétszáz forintért,
kel el, ha elkel.
Ünnepély, ünnep el?tt.
Lélek és pénztárca kitárulkozások,
a sarki boltban bajor és sváb kenyér,
félbarna b?r, félvér költ?,
négyfajta vérb?l összetetten,
remeg? lábbal tömeg el?tt.
Álltam. Olvastam.
Magamra maradtam magamfajták el?tt.
Vizsgafeladat.
Mondd, halad-e még a kor veled, vagy lemarad?
Lehetek fehérben Kunta Kinte,
de sosem Kunta Más!
Van hitem, nemzetem,
nem kell sebekbe mártanom kezem,
elhinni,
megváltás az az éjjel,
a jászol a csóvás-csillagos éggel,
a vándorútra kelt sok királlyal,
fáradt szalmával ott, hol búza se n?tt.
Verset olvastam.
Megfeleltem.
Kicsinykét, talán
önmagamra leltem
figyelmes, ért? szemekben.
A parkban a visszametszett rózsán
vöröses burokban zöld,
télálló rügy feszül.
Velem gondolkodók törölnek könnyet szemsarokban.
Nem vagyok egyedül.
-csataloo-
BGJ.2009.11.29.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Balog Gábor -csataloo
