Ötször estem el.
El?ször Ausburgnál, aztán jött Muhi.
Könny? mondani,
er?snek kellett volna lennem,
nem elfelejteni sztyeppe népek
szarvas?z?, gyors lovai
könny? futását,
megtartani valami let?ntet.
A felejtés sokszor visszaüthet,
s olyankor fáj nagyon.
Mohácsig dicsben haladtam, bandukoltam.
Volt jó sorom,
a rosszban is akadt legény a gáton,
négy folyón átnyúló nagy határon
tenni sok rovást.
Volt okos és felejthet? királyom.
Honos és külhoni.
Arany mez?imen
dolgos kéz teremtett életet, sokat.
Uraknak, papnak.
Kicsit, megmaradtat maguknak félretéve.
Cserébe
Kálmán eljutott Dalmáciába,
Leprás Lajos Polóniába,
és volt négy, egy sem hajózott tengerem.
Zsigmond nagy, nyugati álma?
Megásott verem.
Jagellók, dobzsék tehetségtelenségén
kés?n, késetten terem
magyar virág magyarnak.
Hiába Várna, Koszovó Pole,
Nándorfehérvár gy?zelmét
egy olasz, vagy félig az pápa már
Jan Kapisztrán tetteként önti harangba.
Haragba’ voltam a sorssal,
néhány nagy földbirtokossal nem kötöttem
lélek alkut? Ki tudja!
Jött Dózsa, vasszéken lángoló és jött Mohács.
Harmadszor estem el.
Sz?k lett határból szabott nagykabát százötven évre.
A közbens?, máig is tartó id?ben?
Éltem.
Hordoztam eszmét, tettet is.
Kicsit zászlója lettem új szeleknek.
Csak Pask’evics tudott legy?rni,
mégis vesztett.
Mécses nem neki gyúl
a Batthyány téren.
A világ? Köröttem, nem értem változott.
Poshadt, elátkozott berögz?désekben éltem
meg nagy háborút.
Hiába talpraállás el?tte,
bérces határaim régi testvérek
karanténjába tette Trianon.
József lettem, az eladott.
Nem szólt
sem cseng? a nyakban, sem lélekharang.
Értem Benjámin se szólt.
Az id?? Elmúlt felettem.
Megöregedtem. Bolhaként hadat üzentem nagyoknak.
Vesztettem.
A hadisarcot rendben kifizettem.
Elviseltem egy rákosit.
Dongakészít?vel új kiutat kerestem
hamis kordák között.
Ötször estem el, de lettem
zászlóshajója új szeleknek
Hittem, ha földembe vetnek,
lesz kalász!
Elhitettem megannyi fényre áhítóval,
az összetartozás mindennél többet ér!
Akkor is, ha csendben lenéznek.
Most? Oda hit, oda kenyér!
Vagy csendben meghalok,
vagy újrakezdek.
Mindent elfelejtek és nem ránc lesz
többé arcomon sok rajzolt határ.
Rájöttem!
Ideje kilépni már!
Szervuszt mondanék, de nem megy!
Szolgád nem, csak lakód,
jobb sorsot, önállót álmodó
éked maradnék, saját, szerzett, megélt jogon,
Európa!
-csataloo-
BGJ.2009.11.08.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.08. @ 09:06 :: Balog Gábor -csataloo
