Lazarev Oleg Alekszandrovics : Add a kezedââ?¬Â¦ Apám!

Kedves Olvasóim, Barátaim!

A mellékelt képr?l emelek szót bevezetésül:

Ivan Konsztantinovics Ajvazovszkij festménye látható.
ââ?¬Å¾Holdfénybeli éj Krímbenââ?¬Â (1859).
Vászon, olaj: Orosz Állami Múzeum, Szentpétervár.
Karaszan település fel?l való kilátás a Partenitszkij öbölre, Partenit és Ayu-Dag, más néven Medve-hegy.

 

Er?s még kezed, holott ?sz a hajad,

Hamvai közt, szemei alatt látom az apát,

Ki munkás is volt, és edzette a katonaság

Türkmén sivatag, hol rádiósként szolgált.


Nekem sokat adó kar, oly sokat mutatott.

Kezek közé horgászbotot vagy súlyt adott.

Szóval és tettel fiút, s fiúból férfit faragott,

Tengeren, és édesvízen mindenhol pecázott.


Ott voltam veled, én olykor félénk, egyke.

Anyámmal vártunk haza, mert épp külföldre

Mentél megint, a messzi Dél-, Nyugat-, Keletre.

Jugoszlávia – onnan jöttél párszor, ajándékkal tele.


Románia, és olykor még Magyarország fel?l.

Sokat utaztál, mert: „Nekünk enni köll…”

Emlékszem még az új, kék farmerod,

Az els? a városban, ami a tiéd volt.


És a távirányítós autók? Emlékszel apa?

Az els? dolog életemben, mi ment arra,

Meg arra is. Az els? dolog, az els? csoda,

Ami úgy ment, ahogy kezem parancsolta.


A tengerpart? A forró kormányos LADA?

Minden héten szombaton irány Nyikolajevka!

Szakadék, és kavicsos part, hullámok robaja

Felfeküdtünk rájuk, s dobott is ki a partra.


És egyszer, amikor azután jöttünk haza!

Kezembe adtad a volánt: „Vezess Oljeska!

Hatvannál ne menj többel, annyira ne légy laza!”

Büszke voltam a velem utazó, egész családra.


Egyszer pedig elaludt az úton a szül?k fia,

Öledbe vettél, felkaptál, és bevittél a házba,

Oda, ahol laktunk kilencvenhatig, emlékszel apa?

Szimferopol, Szevasztopolszkaja utca…


Emlékszem mindenre, emlékszem apám,

Ahogy kerestük a csalit kéreg alatt a fán,

A sportpályára is, ahol húzódzkodva izzadtam.

Arra is, amikor költöztünk s talicskában utaztam.


Most Gyulára megyek pihenni, sokat dolgoztam.

Vonaton ülve könnyel, örömmel reád gondoltam –

Az évek havával borított halántékodnak bája…

Várom, hogy a kezed újra a kezemet rázza!


2009.09.28. Gyula felé, Gyoma állomásnál állt a vonat…

 

Legutóbb szerkesztette - Lazarev Oleg Alekszandrovics
Szerző Lazarev Oleg Alekszandrovics 4 Írás
Üdvözöllek! Lazarev Oleg Alekszandrovics vagyok, 1983. november 15-én születtem, Szimferopolban (Krím-félsziget, Ukrajna). 1996. márciusában Magyarországra költöztem a szüleimmel, Miskolc-Tapolcára. ÃÂltalános iskolai tanulmányaimat a 29.sz. ÃÂltalános Iskolában fejeztem be. 1998 és 2002 között a Földes Ferenc Gimnázium tanulója voltam, ahol 2002-ben magyar irodalom és történelem fakultációs diákként sikeresen leérettségiztem. 2002 és 2004 között a Miskolc Egyetem ÃÂllam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatos hallgatója voltam. 2004-2005 József Nádor Szakképző Iskola, Marketing- és Reklámügyintéző tanfolyamát végeztem el. Jelenleg pedig a budapesti Heller Farkas Turisztikai és Gazdálkodási Szolgáltatások Főiskolájának gazdálkodási szakos, levelező tagozatos hallgatója vagyok. 2009-ben elvégeztem a Magyar ÃÂró Akadémián belül a szépírói mesterkurzust. Ugyanezen évben volt szerencsém megismerni Turczi Istvánt, illetve részt venni az általa vezetett ÃÂrásművészeti Szemináriumon, Balatonszemesen. Ugyanitt találkoztam Lutter Imrével, Kiss Lászlóval, Szennik Évával a Magyar Versmondók Egyesületéből, rájuk is csak mosollyal, és barátsággal tudok gondolni, ugyanúgy, ahogy a már fentebb említett Turczi Istvánra, és a tábor többi résztvevőire. Mindenképpen meg kell, hogy említsem a Cserhát Művész Kört, melynek költőként tagja vagyok 2007-től. Ez az a fészek, ahol mindig otthon érzem magam, ahol mindig szeretet vár. Ihász-Kovács Éva, illetve fia, Bornemissza Attila tanítványának fogadott, és mindig szívesen lát. Tisztelt Évára, párjára Petneházy-Kiss Bencére jómagam pedig úgy tekintek, mint fogadott nagy szüleimre, Attilára pedig, mint a legjobb barátra. Több ízben elismerték a költői munkásságomat is a következő díjakkal: Nívó Díj (2007) ART Arany- Díj költői, írói munkásságomért (2008) Nívó- Díj a tematikai pályázatokon való részvételért (2008). Arany Diploma és művészeti Nagy-díj - Cserhát Művész Kör (2009) A Művész Kör tagjaként volt szerencsém, ahhoz, hogy a Délibáb mellett a kör Debreceni tagozatának tagjai, Tokaji Márton, a tagozat vezetője által szerkesztett Alföldi Tollforgatók Lapjában, és Tűzmadár kulturális, és irodalmi lap oldalain is olvashassák írásaimat. Ezen év nyarán elkezdtünk dolgozni Bornemissza Attilával, a kör elnökével az első verses kötetemen, amely még ezen évben napvilágot lát a Cserhát könyvek egyik kiadványaként. Nem feledkezem meg soha Csépányi L. Katalinról sem, és az általa szerkesztett Hetedhéthatár lapjairól, ahol először láttak napvilágot verseim. Immáron hatodik éve vagyok kapcsolatban vele, biztatása, pozitív kritikája hatalmas lendületet, és erőt adott. Soha nem feledem el kedvességét, szeretettel gondolok ő reá. Később 2006 körül végül elszántam magam, hogy írok Zsoldos ÃÂrpádnak az Irodalmi Rádióba, ahol szintén szeretettel láttak, mint költőt, alkotót. Alkotásaim elhangozottak általuk szervezett felolvasó esteken, megjelentek CD-n, gyűjteményes, nyomtatott kiadványokban, az interneten, hangos vers formájában is. rökké az emlékezetembe zártam a tavalyi Irodalmi Rádió által szervezett irodalmi alkotó tábort, Szigligeten, az Eszterházy kastélyban, ahol ugyancsak rengeteg barátot szereztem, köztük Serfőző Attilát, akinek köszönhetően nagy örömömre egyike lehetek a 7torony tagjainak. Lazarev Oleg Alekszandrovics Budapest, 2009. július 28.