Böröczki Mihály - Mityka : Kapca

Nyomtatás

Parget, vászon, meg más efféle

ruhaneműből volt szegénye,

lehetett alsószoknya, rékli,

darabja úgy öt-hat tenyérnyi,

gyűrés mentesen szétterelve

a bakancs és a csizma lelke,

tekerték őszben, télidőben,

de csupasz lábra is, erősen,

tudta, hogy tőle annyit várnak,

csavarja puhán át a lábat,

nem is bánta, hogy sorsa volt jobb,

mert imádta a betyársorsot,

emiatt, mintha vággyal égne,

illeszkedett a láb hegyére,

s hogy meleg maradjon a lelke,

a nagy hideget kiterelte,

s ha munka végén sutba dobták

nem bánta, hiszen újba fogták,

és az se szegte sose kedvét,

ha kicsavarták, kitekerték,

így jutott mégis boldog élet,

a legigénytelenebbjének.